Tasso pásztorjátékából – egy szerelemtől húzódozó nimfáról, a hűséges pásztorról, és egy kéjsóvár szatírról – Delibes romantikus balettet formált, Seregi László koreográfus pedig vérbő, atelier-komédiát egy társulat mindennapjairól, rivalizálásról, intrikákról, apró-cseprő szerelmekről. Így lesz Sylvia görögös ihletésű meséje igazi „játék a játékban”.
Seregi érdeme, hogy a mára már kissé egyszerűnek tűnő bukolikus történetet igazi „vérfrissítésnek” vetette alá, és nem vonakodott saját mesterségét sem egyfajta görbe tükörben színre vinni: ilyenek vagyunk mi, egyszerre esendő és hajtépő művészek, még inkább – ilyenek vagyunk, mi, emberek.
